A ferences első rend közösségei
A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc alapította, mely 1209-ben szóban, majd 1223-ban (a végleges szabályzat elkészítését követően) III. Honorius pápa által, írásban is szentszéki megerősítést nyert. Szent Ferenc így határozza meg a testvérek hivatását: "A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban."(2Regula 1,1) A Szeráfi atya halálát követően a közösség többször is nagy változáson ment keresztül. Ezek eredményeképp ma három önálló ferences szerzetesrend létezik: az obszervánsoké (kisebb testvérek, vagy közismert nevén ferencesek), a konventuálisoké (minoriták) és a kapucinusoké.
A rendalapító eredeti, radikális eszménye az évszázadok során gyakorta meglanyhult a testvérek életében, különösen, ami a szegénység megtartását illeti. Mindig akadtak azonban olyanok, akik vissza kívántak térni a gyökerekhez. A közösségen belül újra és újra kialakultak kisebb (általában remete) közösségek, ahol a szerzetesek elmélyült imádságban éltek, visszatérve a szigorú szegénység szelleméhez. Ezek a "mozgalmak" a renden belül gyakorta bizonyos fokú önállóságot is elértek.
A közösségnek azt a részét, ahol a testvérek inkább a nagyobb rendházakban (konventekben) és erősebb megállapodottságban éltek, már a korai időktől kezdve konventuálisoknak hívták. Emellett a XV. század elején megindult megújulási mozgalmak révén létrejött a rend ún. obszerváns (szigorúbb) ága, mely Itáliából kiindulva hamar elterjedt Európa más részein is. A XV. század második felére a konventuális és az obszerváns irányzat egyre inkább elkülönült, majd 1517-ben a két csoport teljesen különvált az ún. konventuális, vagy mai nevén minorita (OFM Conv.) rendre, valamint a reformmozgalmakból kialakult obszerváns, vagy mai nevén Kisebb Testvérek Rendjeként (OFM) ismert közösségre. A rendi reformok ez utóbbi közösséget az évszázadok során további kisebb egységekre osztották. A sok kisebb közösséget XIII. Leó pápasága idején 1897-ben a Kisebb Testvérek Rendjében ismét egyesítették.
A Kapucinus Rend (OFM Cap.) szintén egy, a ferences rendből kiindult reform eredményeként született. Megalakulása Matteo da Basico obszerváns ferences testvér nevéhez fűzőik, aki társaival együtt vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez, még külsőben is utánozva Szent Ferencet. Az új rend jogi alapját VII. Kelemen 1528-ban kelt bullájával fektette le, a közösség végleges önállóságát azonban csak 1619-ben nyerte el, mikor hivatalosan is szerzetesrenddé nyilvánították. E reformág tagjai szakállt és csuklyát, azaz caputium-ot (ejtsd: kapucium) viseltek - innen származik a kapucinus elnevezés. Nagyobb hangsúlyt kapott életükben a csöndes, imádságos visszavonultság - ugyanakkor, ha a körülmények úgy kívánták, működtek mint betegápolók, tábori lelkészek, népszónokok vagy hittérítők.
Mindhárom rendi ág az eredeti Regula szellemében dolgozta ki alapokmányát, a Konstitúciót. Ennek lényege: Szent Ferenc lelkületében élni az evangéliumi életet, tulajdon nélküli szegénységben, tisztaságban és engedelmességben.