ANNUNCIÁTA NŐVÉREK KONGREGÁCIÓJA
Congregaçăo das Irmăs Servas de Nossa Senhora da Anunciaçăo (SNSA)
Közismert nevén: annunciáta nővérek
A kongregáció története
A mi kongregációnk szabályai szerint a Fiúisten megtestesülése titkának különös tiszteletére alakult. Ezért közösségünk másik neve: Gyümölcsoltó Boldogasszony Szolgálóleányai. Ennek szellemében küldetésünk, hogy a Szűzanya másává válva Krisztust jelenvalóvá tegyük a világban. E szellemben készséggel szenteljük életünket Istennek, közvetlenül Krisztust követve a hármas fogadalom gyakorlásával: a tisztasággal, szegénységgel és engedelmességgel, Szent Ferenc harmadik rendje testvéreinek és nővéreinek szabályzata szerint.
A kongregáció elindulása Brandisz Leopoldina irgalmas nővérhez köthető, aki 1860-ban Grazban megalapította a Betegápoló Nővérek Társulatát. A közösségre azért is nagy szükség volt, mert az irgalmas nővérek ekkor nem voltak elegendő számban a betegek otthoni ápolásához. Ugyanakkor a közösség egyházjogi státusának rendezése csak néhány évtized múlva történt meg. 1915. április 26-án négy kisnővér érkezett Szombathelyre, hogy a háború sebesültjeit ápolja. A Tanácsköztársaság kisebb megtorpanást okozott a közösség fejlődésében, de annak bukása után lassan visszajöttek a kommunisták által szélnek eresztett nővérek. A kongregáció ekkor vált teljesen függetlenné az irgalmas nővérektől. Mikes János szombathelyi püspök elhatározta, hogy a közösséget egyházmegyei szervezetbe tömöríti; s így 1920. szeptember 14-én megalapította az Annunciáta Nővérek Kongregációját. A társulat igazgatójának dr. Boda János kanonokot, az addigi gyóntató atyát nevezte ki.
A kongregáció 1922-ben Assisi Szent Ferenc kapucinus testvéreinek rendjéhez kapcsolódott, hogy mint szerzetesrend elnyerhesse az elismerést és a jóváhagyást. Az Apostoli Szentszék engedélyét követően Mikes János püspök 1924. szeptember hó 8-án az Annunciáta Nővérek Kongregációját mint egyházmegyei jogú szerzetes intézményt, hivatalosan is megalapítottnak nyilvánította. Négy év múlva, 1928. őszére készült el az új Anyaház, az Annunciáta Nővérek Kongregációjának központi háza. A nővérek 1929-től Szombathely új közkórházában dolgoztak.
Brazíliából 1937-ben hazalátogatott Domitrovits József szalézi atya; nővéreket keresett az amazóniai leprás betegek ápolására. A kis kongregációból több mint harmincan jelentkeztek a misszióra, közülük öt nővér szeptember 20-án indultak útnak a Pará-Belémi lepratelepre.
XII. Pius pápa 1942. május 11-én véglegesen jóváhagyta a Gyümölcsoltó Boldogasszony Szolgálóleányainak, vagy más néven Annunciáta Nővérek Kongregációját és konstitúcióját, így a kongregáció pápai jogúvá vált. A nővérek 1920 és 1950 között Szombathelyen kívül az ország számos más helyén végeztek kórházi szolgálatot, köztük Csepelen, Celldömölkön, Szegeden, Gyulán, Kiskunfélegyházán, Erdélyben a gyergyószentmiklósi és szászrégeni kórházban. Egyházi internátusokban, szemináriumokban és kollégiumokban háztartást vezettek. Annunciáta nővérek dolgoztak a szombathelyi püspöki hivatalban és tanítottak a pécsi Szent Pius Intézetben. Ezenkívül lelkigondozást végeztek a veszélyeztetett fiatalok között, illetve a szombathelyi börtönben. Cselédotthonukban szállást biztosítottak a vidékről bejött, munkát kereső lányok számára, miközben igyekeztek lelkileg is formálni őket. Boda János atya halála után átvették az általa alapított Mária-kongregáció vezetését is. 1950-ben 19 intézményben 199 annunciáta nővér teljesített szolgálatot.
A kormány rendeletére 1949. október 20-án a betegápoló nővéreket - a műtősnők és a szakasszisztensek kivételével - azonnali hatállyal elbocsátották. Az egyházi oktató és nevelő intézményeket a nővéreknek már az ezt megelőző évben el kellett hagyniuk azok államosítása miatt. Az államhatalom 1950-ben elhatározta a szerzetesrendek felszámolását. Az annunciáta nővérek deportálására június 11-én éjjel került sor. Ötven nővért hat teherautó szállított a kecskeméti kényszertartózkodási helyre, az angolkisasszonyok teljesen kiürített zárdájába. A nővéreket szinte minden nap zaklatták. Arra akarták kényszeríteni őket, hogy írják alá a nyilatkozatot, miszerint önként, saját elhatározásból elhagyják, valamint feloszlatják rendjüket. Ezt azonban soha nem érték el. A szerzetesek működési engedélyének megvonása után a nővéreknek civil ruhában el kellett hagyniuk kényszertartózkodási helyüket, valamint új munkahelyről kellett gondoskodniuk. Ahonnan elhozták őket, oda vissza nem mehettek, és háromnál többen össze nem gyűlhettek. A szétszóratás éveiben az idős nővéreket szociális otthonokban helyezték el, a betegápolói oklevéllel rendelkezők visszakerülhettek a kórházakba, mások plébániákon, kántori minőségben kaptak állást, vagy háztartást vezettek. Az elhurcolás után az Anyaház a határőrség használatába került.
1968-ban a kongregáció központja Magyarországról a brazíliai Ponta Grossa-ba helyeződött át. A rend így a tengerentúlon élt tovább, a szétszóratás előtt kiment magyar nővérek és az ott belépett brazil nővérek révén. Néhány évtized alatt a házak száma is gyarapodott: iskolákat, óvodát, bölcsödét nyitottak, valamint plébániákon és a szegények között pasztorális munkát végeztek.
A rendszerváltást követően Szombathelyen 1992-ben indulhatott újra a szerzetesi élet. A rendház emeleti szintjét főiskolás lányok számára kollégiumot nyitottunk. Az újraindulást követő években három brazil nővér érkezett Magyarországra, hogy segítsék a rend működését. A rendtagok száma Magyarországon jelenleg 16 fő, ebből szombathelyi közösségben 9 fő közösségen kívül él 7 fő él. A Brazíliában levő nővérek száma 43 fő.
Az elköteleződés menete
A közösségbe belépni szándékozóval a belépés előtt rendszeres kapcsolatot tartunk fenn. Időnként néhány napot eltölt közösségünkben, hogy jobban megismerjen minket és megerősödjön benne Isten hívó szava.
A jelöltségre bocsátás előtt egy ideig mint aspiráns (pályázó) szerez tapasztalatot a jelentkező. Ennek időtartama 6-12 hónap. Ebben az időszakban már a közösségben él, munkáját, tanulmányait folytatja. Célja: egymás megismerése, tapasztalatszerzés, ha szükséges, ismeretek kiegészítése, segíteni az átlépést a világi életből.
A jelöltség az az idő, amelyben a jelölt (posztuláns) bensőleg megismeri közösségünk karizmáját, történetét, az alapító és Szent Ferenc lelkiségét. Fokozatosan a közösség tagjává válik. Időtartama 6 hónap.
A noviciátus alapvető feladata megfelelő alapismeretek nyújtása az evangéliumi tanácsokról: a tisztaságról, szegénységről és engedelmességről, ezek gyakorlásának módjáról, valamint gyakorolni a testvéri-közösségi életet Krisztus követésével, a tökéletes szeretetre való törekvéssel és Istennek személyes megtapasztalásával. Rendeltetése, hogy a novíciák közösségünk szelleme szerint alakítsák szívüket és lelküket. A noviciátus időtartama 2 év.
A juniorátus az ideiglenes fogadalmat követő 6 éves időszak, melynek célja, hogy a fiatal fogadalmasokat megerősítse hűségükben. Az ideiglenes fogadalmas törekszik arra, hogy beilleszkedjék közösségünk sajátos küldetésébe, a közösségi élet napi ritmusába; részt vesz valamilyen szinten az apostoli szolgálatban; elmélyíti közösségünk lelkiségét; és végül felkészül az örökfogadalomra.
Az örök fogadalom a juniort véglegesen hozzáköti Istenhez és a közösséghez, mely őt egész életére befogadja mint rendes tagot, azzal a feladattal, hogy élje a közösség lelkiségét és karizmáját, a hármas fogadalmat a Regula és a Konstitúció szerint.
Mindennapi élet a közösségben
A közösség minden napot imádsággal és szentmisével kezd, a hajnali órákban. A napi munkát a déli imaóra és az ebéd szakítja meg, majd este ismét közös imádságra (rózsafüzér, litánia, vesperás) és étkezésre gyűlünk össze. A kötelező imákon kívül minden nővér igyekszik napi fél-egy órát személyes imában az Úrral tölteni. A nap további részében mindenki a saját feladatait végzi: kerti munka, házimunka, munkahelyi feladatok, tanulás.
Minden szombaton 11 órakor, Alapító Atyánk halálának órájában az örvendetes rózsafüzért imádkozzuk. Havonta egy lelkinapot tartunk. Kápolnánkban egy évben háromszor van 24 órás szentségimádás. Nagyböjt péntekjein közösen imádkozzuk a keresztutat a kápolnánkba járó hívekkel együtt, akik reggel és este szintén részt vesznek közös imádságainkon. Közösségünk nagy lelkigyakorlata általában augusztus első felében van.
"Az apostoli élet különféle tevékenységeiben szolgáljuk az Egyházat korunk adottságai és szükséglete szerint. Különösképpen készséggel állunk magának Krisztusnak a szolgálatára az Ő tagjaiban a kórházakban, a nevelésben, az apostolkodásban, az egyházi intézmények igazgatásában, a szociális szolgálatban és a missziós tevékenységben, valamint bárhol, ahol az Egyháznak szüksége van ránk" (Konstitúció).
Konkrét feladatokat látunk el a szombathelyi Markusovszky kórházban, emellett, főiskolás lányok számára kollégiumot működtetünk, feladatokat vállalunk a szombathelyi ferences plébánián, hitoktatást végzünk és foglalkozunk az elesettekkel.
Kapcsolatfelvétel
Annunciáta Nővérek Kongregációja
Postacím: 9700 Szombathely, Horváth Boldizsár krt. 36.
Tel: (94) 324-502
Weblap: www.annunciata.hu
E-mail: annun@enternet.hu